Versek

Tiszta hangodon életre kelnek a hasonlatok, lüktetnek
A szópillanatok, az álmok szárnyán szőtt képek simogatnak.
Kibontott gondolat tüzet vet, és hallani a fű hogyan nő1,
Átmos a messzeség, átkarol a Teremtő. Kilépünk a mából, s
Csapdosó jelenünket hunyt szemmel a foghatatlan éjbe zárjuk.

Bővebben: Tiszta hangodon

Sárguló őszi üzenet úszik a
vízen, hulló levél vagyok,
nehéz köd ül a völgyön,
foltos köpenye engem takar,
fonnyadt csokor fedi a halmot,
értem sír a szél.



Bővebben: Arcodra nézve

Szünet nélkül gyötörnek
a reklámok kígyósziszegései,
az alvilág dalát zengve űznek
a kéretlen levelek.
Talpig vértben támadnak rám.
Nyargalnak felém a szuronyos üzenetek.
Betemet az ismerős nevek
mögé bujtatott áruk ármádiája.

Bővebben: SPAM

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Bővebben: Magyarokhoz

A színészek most némák,
a direktor halk hangját lesik.
Még nem tudják
esténként más testbe nőve
mivé lesznek, s a siker
kire nyitja majd szirmait.
Kihull hamar,
a díszletek jelenéből,
ki jeltelen marad.
A plüss-színű homályban
a szereplők szemlyukas maszkjai
még keresik szerzőiket.


Képtalálat a következőre: „színházi maszkok álarcok”

Bővebben: Évadnyitás

Alkategóriák

Scroll to top