Mindenek előtt elfogadjuk a régi igazságot, mely szerint mindenki úgy álmodik, gondolkodik és cselekszik, ahogy eszik. Erről vallanak ízlelő szemölcseink, kiválasztó mirigyeink, kérdezzük csak meg ajkainkat, nyelvünket! Az íny gyönyöre az emberi test titkos mélyéből tör a magasba. Nem mindegy tehát, hogyan és miből készítjük az ételt. Azt mondják, ami egyszer sikerült, nem biztos, hogy sikerül máskor is. A receptek mégis erre tesznek gyenge kísérletet, leírják, mit tegyél, hogy azt az ízt varázsold elő, ami egyszer (vagy talán többször is) már összejött másnak. Remélem most is így lesz.

Lássuk hát a receptet!

Olyan szimultán édesség elkészítésének tudományába próbállak most beavatni, mely felölelheti az élet egészét, pótolhat egy szerelmi együttlétet, vagy egy távol-keleti utazás gazdag élményét.

A hozzávalók:

Ennek az ételnek az alapját a három piskótalap adja. Lusta háziasszonyok és cukrászok gyakran megelégednek azzal, hogy azonos ízesítésű lapokat használnak. Nos, fontos tudatnom, hogy az igazi Somlói galuska három különböző színű és ízű lapot vesz alapnak. Egy hétköznapi piskótalapot, egy dióst és egy kakaósat.

A következő hozzávaló a vaníliakrém. Ennek elkészítésekor, már most fontos megemlítenem, ihletésként feltétlen szóljon valamilyen barokk, vagy rokokó zene.

Essünk túl gyorsan, mit is kell felhasználnunk hozzá:
5 dl tejet,
4 tojás sárgáját,
15 dkg cukrot,
8 dkg lisztet,
1/2 rúd vaníliát,
és egy kis citromhéjét.

A sziruphoz szükségünk lesz:
2,5 dl vízre,
20 dkg cukorra,
1 dl rumra.

Töltelékként használjuk majd a 8 dkg dió-belet, 8 dkg mazsolát, 1 dl rumot, és 1 evőkanálnyi kakaóport. A csokoládéöntethez 15 dkg étcsokoládét, 25 dkg cukrot, 1,5 dl vizet, 1 dl rumot kell készenlétben tartanunk. A Somlói galuska elengedhetetlen tartozéka még a felvert 6 dl tejszín.

Most pedig lássunk hozzá!

Forrald fel egy kevés citromhéjjal és a vaníliával a vaníliakrémhez szükséges tejet, majd hagyd langyosra hűlni. Közben a tojások sárgáját jó kedvvel keverd habosra a cukorral és a liszttel, majd folyamatos vidám keverés mellett, tánclépések kíséretében szűrd bele a vaníliás langyos tejet. Ezután lassan, gőzfürdő felett – élvezve a felszálló gőzök izgató illatát - melegítsd fel újra, s kevergesd, hogy szálljon a tiszta ég felé gondod és a pára belőle, amíg be nem sűrűsödik. A kavarás ismétlődő mozdulatai megnyitják tudatod mélyét, múltad legkellemesebb percei merülnek fel benned. Egy rövid időre még a szemedet is behunyhatod, hogy átadhasd magad a varázslatnak.

Majd tedd félre, s hagyd teljesen kihűlni.

A szirup elkészítéséhez forrald fel a vizet, old fel benne a cukrot, majd vedd le a tűzről, s ha már langyosra hűlt öntsd hozzá a rumot. Egy kortyot ihatsz is belőle!
A töltelékhez daráld le a diót, ez a kis mozgás pajzán gondolatokat idézhet fel benned.
A mazsolát pedig áztasd rumba.
A csokoládéöntethez a csokoládét darabold fel, tedd a vízbe, add hozzá a cukrot, majd gőzfürdőben felmelegítve keverd simára.

Szellemed szálljon magasba, mint a palackból előbújt óriás alakja, a tengerek szárazföldek fölé, hogy érezd alkotni fogsz, teremteni, a gyomor kémiáját fogod befolyásolni azzal, amit most összeállítasz.

Miután minden hozzávalót előkészítettél, fogd az egyik lapot öntözd meg a sziruppal, kend meg a vaníliakrém egyik felével, szórd meg dióval és lecsurgatott mazsolával, majd tedd rá a következő lapot. Arra megint öntsél a szirupból, kend rá a krémet, szórd rá a diót, a mazsolát és egy kevés kakaót. Erre kerül a harmadik lap, a tetejét megint locsold meg a maradék sziruppal és hints rá kakaóport úgy, hogy teljesen beborítsa. Az egészet takard le, s tedd egy fél napra a jégszekrénybe.

Másnap egy kanállal szaggass galuskákat belőle, halmozd azokat egy-egy kis kehelybe, locsold meg a csokoládéöntettel, végül díszítsd ki tejszínhabbal, és

fogyaszd áhítattal ezt a ízkölteményt,
ha van ínyed a jót érezni,
mikor elomlik a sok édes,
ébred a sok finom
ínyenc nyelveden, fogaid között,
akkor lépj az édes-katedrálisába,
s fogad magadba áhítattal
a csalogató ízek szórt pompáját,
bűverőjét.
Minden régi tudás esszenciája
benne van a kacér jelen
e kábító örömében.
Türelmetlenül várod nyelveddel,
hogy belé hatolhass
szentélyébe.
Az élmény addig tart míg szádban
forgatod, érzed, ezt a féltett kincset,
ezt az engedelmes, múló földi
anyagokból kikevert égi tüneményt,
lelket is tápláló könnyű habot,
darabka „dolce vita”-át.
Ez a változó lelketlen matéria mozgatja
ugyanis a világot,
ez teszi az embert
könnyelművé.
Miatta érzi tépett rongynak
magát, mert érte adja fel
fogadalmát,
mely így szólt nem is olyan régen:
„ az édes csábításának mától ellenállok”.
Míg az érzékek kapuján át
buján nem fogadod,
mint valamikor az első csókot,
nem éled újra át
csöppnyi léted édenét,
az első táplálékod elfejetett zamatát,
mely váratlanul
tódul fel benned,
tested összes izgatott vágya
az érzékek forrására összpontosul,
nem érdekel,
mi van körülötted,
szelíd vagy zord a napod,
eltéphetetlen szenvedély
köt hozzá.
Távol az eleven valóságtól,
kifordult szemekkel
fogadod magadba a gyönyört,
amit a szádban érzel
- szinte megöl.
Ó istenek, csak ti súghattatok
annak, aki először alkotta meg
ezt az ízorgiát.
Mi lenne velünk, ha nem
engednénk időnként a száj,
a nyelv mohó vágyának?
Önző a világ, csak az ínség közös,
már szerelmed könyörgését sem hallod meg,
„adj egy falatot legalább”.
Pedig annyi vagy tudod te is, amennyit adsz.
Ha érzed mézes illatát,
elgyengülsz és könnyen esel
a hét főbűn egyikébe.
Szád fölött az orr is ebben mesterkedik,
a szimat erős vonzást ad.
Igaz, fejeden ott díszeleg homlokod is,
de minek,
hiszen nagy eszeddel
még ledér sorsodat sem ismered fel.
Csupasz marad akaratod a mindenség
előtt, egy kehelybe rejtett varázsért
adod el a világot és magad.





Mentés

Scroll to top