Receptek

Némelyek számára a fenti cím fecskefészket, ismeretlen tengeri élőlényeket, száznapos tojást és egyéb furcsaságokat idéz, mások számára ellenben - nem méltatlanul - a világ csekély számú nagy konyhaművészeti iskoláinak egyikét jelenti. Bajos olyasmiről vitatkozni, ami ízlés dolga, ezt mindenki tapasztalhatta, aki valaha is kínai vendéget túrós rétessel vagy sajtos szendviccsel próbál megkínálni. A fecskefészek különben valóság. Persze nem is hasonlít a mi fecskénk fészkéhez. A délkelet-ázsiai sziklás tengerparton élő szalangána fecske a nyálából tapasztja össze, s ezt főzik aztán bele zöldséggel együtt forró húslevesbe. Ünnepi, drága étel, olyan, mintha nálunk valaki pisztrángot vagy homárt enne.

Bővebben: A kinai konyha

A sajátos japán életstílus legfőképp a konyha művészetében őrződött meg. A hagyományos japán konyha ízei a szamurájok évszázadaiban és az előző évezredben is ugyanazok voltak, mint ma, a számítógépek korában. Ha egy-egy ételt átvesznek külföldről, azokat is a japán hagyományoknak megfelelően készítik el, bár kevésbé kedvelik, mint az eredeti japán ételeket.

Bővebben: A japán konyha

Már az ókori indiai források, amelyek először említik Indonéziát, "fűszerszigetek"-ről regélnek. Európa is így szerzett tudomást a távol-keleti országról, miután 1292-ben Marco Polo elhajózott Jáva szigete előtt. A nagy utazó ugyan ki sem kötött, fennmaradt naplójában mégis szinte pontos adatokkal szolgál a szigetről. Borsot, szerecsendiót és szegfűszeget termelnek - írja -, virágzik a kereskedelem, s fölmérhetetlen értékű kincs rejtőzik ott. A gazdag sziget híre hamarosan eljutott Európába, s a nyugati tengeri hatalmak elsőként vonták befolyásuk alá ezt a területet. Az Indonéziában megtermelt rizs és fűszerek valóban értékes árucikkek voltak, bár az ott lakók a kereskedelmet "méltatlan foglalkozás"-nak tekintették. Így aztán mohamedán kereskedők szállították az árut, s velük az iszlám vallás és művelődés is beáramlott a szigetekre.

Bővebben: Az indonéz konyha

Az iráni konyha, bár számos sajátos, eredeti vonással rendelkezik, mégis sok mindenben nagyon hasonlít más közel-keleti országok konyhájához. A Közel-Kelet népei történelmük során szorosan érintkeztek egymással, s hasonló módon gazdálkodtak. Közösek a művelődési és a gazdasági hagyományaik, s nem kevéssé földrajzi és éghajlati adottságaik is. A perzsa konyha az ország fejlett mezőgazdaságából adódóan már a legrégibb időkben ismeretes volt. Irán az ókorban élénk kereskedelmet folytatott a görögökkel és a rómaiakkal: karavánok szállítottak oda különféle fűszereket, diót, cukrot. Görög és római történetírók beszámolóiból kitűnik, hogy a hajdani perzsák ínyencek voltak. A perzsa udvar pompás lakomái messze földön híresek voltak. A görögök átvettek tőlük étkezési szokásokat, például ők is perzsa módra, kereveten fekve étkeztek. Sztrabón, az ókor legnagyobb földrajztudósa Geographika című művében a következőket írja: "A perzsák pazarul étkeznek, egész állatokat, sokat és sokfélét tálalnak fel. A terítők, a poharak és egyebek kiállítása pompás, úgyhogy minden aranytól és ezüsttől ragyog. Borozás közben tanácskoznak a legfontosabb dolgokról, és szigorúbb határozatokat hoznak, mint józan állapotban".

Bővebben: Az iráni konyha
Scroll to top