Tartalomjegyzék

Az igényszint

 A saját teljesítményeink minőségével kapcsolatos elvárásunkat Hoppe nyomán igényszintnek nevezzük. Hoppe és munkatársai az igényszint megállapítására különféle ügyességi feladatok – célba dobás, építés – elé állították a kísérleti személyeket, de előbb megkérdezték tőlük, határozzák meg azt a szintet, amelyet, úgy gondolják, el tudnak érni. Azok a személyek, akik becslésüknek megfelelő eredményt értek el, sikeresnek könyvelték el feladatmegoldásukat, míg azok, akiknek az eredménye a becslésüktől elmaradt, kudarcot éltek át. A siker eszerint nem más, mint az igényszint egybeesése vagy meghaladása, míg a kudarc érzése akkor támad, ha az eredmény elmarad az igényszint mögött.  Az, hogy valaki milyen feladatot vállal el, s milyet nem, az annak a csoportnak a normájától is függ, amelyhez tartozik. Sőt, egy feladat végrehajtásának a sikere azon is múlik, hogy mások jelenlétében kell-e azt elvégeznie, vagy egyedül. A társas kölcsönhatás megnöveli az egyénben az általános motivációs szintet, fokozza a feszültséget, egyszóval a cselekvésre való készenléti állapotot. Ez elsősorban a jól begyakorolt, egyszerű feladatok teljesítését könnyíti meg. Ott azonban, ahol nincsenek előzetesen begyakorolt, megszokott viselkedési minták, mások jelenléte a teljesítmény romlását is okozhatja. A kísérletek azt is tanúsították, hogy minden egyes sikeresen végrehajtott feladatot követően emelkedik az egyén igényszintje, a kudarc pedig az igényszint csökkenését vonja maga után. A sikert követően hajlamosabbak vagyunk nehezebb feladatokba belevágni, míg a kudarc után inkább a könnyebb feladatok irányába mozdulunk el. A sorozatos sikeres feladatvégzés hatására az ember gyorsabban választja ki a következő feladatot, s a munkavégzésének a tempója is megélénkül, míg ha egymás után többször kudarcot él át valaki, bizonytalanná válik, az újabb feladatok kiválasztása is egyre tovább tart nála, s csak hosszabb idő alatt képes végrehajtani azokat. Valamely feladat megoldását kísérő siker - Atkinson és Feather teljesítmény-motivációs elmélete szerint – rátermettségünket igazolja, de csak akkor, ha a feladatot nehéz volt teljesíteni. A könnyű feladat sikeres végrehajtása nem tölt el bennünket büszkeséggel. A személyiségre jellemző az, hogy valaki mennyire nehéz feladatnak a megoldására vállalkozik. Atkinson két csoportba sorolja az embereket: az egyikbe a sikerkeresők, a másikba a kudarckerülők tartoznak.