Köszönöm, hogy elküldte Tekintetek című újabb verseskönyvét, erre szeretnék reflektálni. Visszatekintve az Utolsó szavak korábbi kötetére, úgy érzem, a régieknél sokkal meggyőzőbbek a mostani versek. Fenntartva továbbra is, hogy tévedhetek, megerősített abban a két évvel ezelőtti benyomásomban, hogy azok a versek jórészt egy időszerű trauma hatására keletkeztek, s a bizonyára jogos indulatai túlságosan közvetlenül fejeződtek ki.

Ettől a versek egy részét a szó kedvezőtlen értelemben személyesnek, nyersebben szólva magánügynek éreztem. A mostani kötetben ez a jelleg határozottan visszaszorult. Jónak tartom, hogy többször is észrevehetően vállalja azt az "irodalmiságot", amit a primitív irodalmárok hibának tartanak (Adynak a pályakezdő Kosztolányiról írt kritikáját félreismerve legtöbbször). Jobb mestert nem is választhatna, mint az idézetteket, külföldieket és  hazaiakat, legtöbbször Weörest. Az orvosi természetű traumáról (amelyet én magam is átéltem évekkel ezelőtt, máig sem nyomtalanul) pontosan olyan személyességgel ír, ami a legjobb út a költészetben: az érzelmeket nem kell feltupírozni, eltúlozni, a tárgyilagosság a legjobb a tragédia érzékeltetéséhez, lehetőleg költői képek közvetítésével. A szerelmi ciklusban még itt-ott érzékeltem bizonyos romantikus túlzást - a negatív példa a Tánc című vers. Hozzáteszem, hogy a Várva várlak tetszett legjobban ebből a témakörből. De a kötet erősségét főként a kötet első felében látom, körülbelül a Tekintetek című nyitó verstől a Szavak, szavak és a Hiába futszig. Cím szerint kiemelhető még az Éber álom, a Korszakokon át (főként a "Barátaim vak éje korán eljött" sorral kezdődő szakaszban), a Valami megmarad, a Naptárlapok, a Melléktünetek, a Stroke, az Unalom, Az idő kapszulájában, továbbá a Ha ez a vég, a Fehér ember, a Kicsavart múltunk, a Szeretted volna átélni a kötet második, szerintem kevésbé erős feléből. Az ötvenes évek sem tartozik a gyöngébb darabok közé, de ebben a témában több van, nagyobb a tétje, mint ahogy megvalósult...
Egyébként gratulálok a kötethez, a fent kiemelt versek közül bármelyiket szívesen látnám a folyóiratok valamelyikében. Tanácsot nem adhatok, kihez kellene fordulni, mert a versrovatvezetőket már nem ismerem, vagy ritkán értek velük egyet a közlésekben, néha igen gyönge versek is megjelennek. A gondolati szempontból igényes szerkesztőt kellene megtalálni, mert a kötet fő erőssége ebben van és a szenvedélyben, amely a gondolatokat felszínre hozza, anélkül, hogy "odaégetné".
Kívánok további jó munkát, biztatnám prózai (elméleti) írásokra is? elég sok muníciót látok hozzá. Elnézést, ha tévedtem valamiben, ez bizony előfordulhatott.

Szíves köszöntéssel: Alföldy Jenő

Scroll to top