Kritika

Mikor a kötetet kézbe véve címét elolvassuk rögvest sejthetjük azt, nem valamiféle rímekbe szedett versekkel fogunk találkozni, hanem merészen asszociáló, az álom királyi útját követő, a tudatalatti tartalmakat felhozó, képekben gazdag költői világba lépünk majd be. S valóban: a címadó vers sorai az emlékek, a képzeleti képek kavalkádját mutatva viszik az olvasót az álmok világába, közben saját álmainak különös emlékképeit, az álom-élmény felszabadító erejét is újra átélheti.

Bővebben: Észrevételeim az Álomfejtés kötetről

 

A kötetek szerzője,
a
felvételt Oláh Gyárfás készítette.

Három kötetnyi vers jutott el hozzám baráti közvetítéssel. Kissé szégyenkezve vallom be: olyan szerzőtől származnak, akinek művei eddig elkerülték figyelmemet. Pedig, ha gyér visszhanggal is, az utóbbi tíz évben hat verseskönyve jelent már meg a költőnek: Oláh Tamásnak. Minden jó vers, minden jó kötet „esemény”, mely olvasókat s méltatókat követel. A kritikus, a levelezését közönségszervező rangra emelő Kazinczy, a minőség megszállottjaként az első szakszerű verskritikákat közreadó Kölcsey és a meg nem vesztegethető Bajza József (talán az első „profi” a szakmában a színi kritikus Vörösmartyval együtt) sem tudta népszerűvé tenni hazánkban a kritikust, ezt az idült kötözködőt, aki mindent „jobban tud”, mint a szerző. Pedig jó esetben szemléz, ismertet, jellemez és értékel. Áldás mégis van e hálátlan foglalkozáson szerencsés esetben: a tehetség fölismerésének öröme s a mű esztétikai és etikai értéke. Megannyi pofon a divat szülte giccsnek.

Bővebben: Három kötet Oláh Tamás verseiből

Könyvet kapni öröm. Ha valaki küld nekem könyvet, akkor mindig kinyitom, és megszagolom, ez az első, a második a borító, sokat elárul a szülőjéről, arról aki tervezte. Oláh Tamás könyve van a kezemben,elegáns kék-fehér kötet. A címe: Fényrajok.

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

Néhány gondolat a Tekintetek kötet kapcsán

Az a küzdelem, amely az új évezredbe való átmenetben, ezekben a folyvást bomló, de új lehetőségeket is teremtő évtizedekben, a társadalmi, szellemi és irodalmi életben egyaránt megmutatkozott, a költészetnek nem igazán kedvezett. Nem tette lehetővé a versírás korábban elfogadott szabályainak átmentését a kortárs költészetbe, és nem igazán segítette a réginek az újjal való szintézisét megvalósító eredeti alkotások világra jöttét.

Bővebben: Versbeszéd képekben
Scroll to top