Szerző:  Oláh Tamás

Kiadó: Könyvműhely
   
A kiadás helye: Miskolc
   
A kiadás éve: 2018

ISBN-szám: 978-615-00-2807-1
   
Kötéstípus: Ragasztott papírkötés
   
Oldalszám: 161

Nyelv:   Magyar

Oláh Tamás egy interjúban így fogalmaz a versírásról: "Ha az öröklétet, az isteni határtalant, a piciny fű és a galaxis hangjait akarod egyszerre kifejezni, akkor verset kell írnod. Arra törekedtem, hogy egymásba rajzoljam a közelit és a távolit, a hétköznapi dolgokban is  megkeressem az értéket, a cseppben lássam a kozmoszt, a múló időben a változatlant." A költő „magányos ődöngő” mindig egyedül kell szembenéznie az üres papírlappal, vagy a vibráló monitor szürkeségével. Neki kell megtöltenie szavakkal, nem vehet igénybe segédeket sem, mint a festők, saját hangján kell szólnia, de amit mondani akar másoknak is érthető, átélhető kell, hogy legyen. Az irányt neki kell megmutatnia, ha sokakhoz akar szólni költeményének kapaszkodókat kell adnia, hogy a befogadó saját érzései, gondolatai előjöjjenek, a szenvedély hőfokát a költőnek kell ábrázolnia, de ki is kell tudnia váltania az olvasóban. Évtizedekig tartó ismeretterjesztői, szerkesztői munkája arra tanította, hogy az olvasóra is tekintettel kell lenni. Nem hisz az önkifejezés parttalanságában. Erről így ír: "A költészet talán a legegyénibb, a legszemélyesebb dolog a világon. Anyaga a nyelv, az a sok-sok ezer szó, amelyet minden magyar ember használ. A szavak ott vannak az utcán, az emberek gondolataiban. A szavak azonban csak a nyersanyag. Ami az értéküket adja, az már a használat módja, aki nem teremt akadályokat a szavak használatában, a versírásban értékeset nem hozhat létre. Nincs a versnél, a jó versnél, összetettebb művészet." Alföldy Jenő irodalomkritikus így ír korábbi kötetei kapcsán a szerzőről: "Mestere nem egy van, hanem ahány élő és múltbeli klasszikusunk, s a világirodalom nagyjainak sorai is ékkőszerűen ékelődnek gondolataiba. Az idézést dőlt betűkkel és lábjegyzetekkel jelzi, mint aki egész életében ügyelt arra, hogy keze alól közérdekű, közhasznú és elődök súlyos igazságaival megtámasztott szövegek kerüljenek az olvasók elé ..Közösségi érzésű emberről van szó, akkor is, ha „befelé” magányosnak érzi magát. Így még sokkal többet él, mintha elvegyülne a sokaságban. "

Scroll to top