Apám Oláh Dezső 1912-ben született Monoron.


Nagyapám, nagyanyám és apám karon üllő korában a monori szülőház kerjének tpavilonjában

Sok mindent kellene elmondanom róla, és talán lesz is rá még alkalmam egyszer. Kevés olyan embert ismertem, ezt elfogultság nélkül mondhatom, akinek ennyi mindenhez volt tehetsége. Találmányai voltak. Remekül táncolt, lovagolt. Az 50-es években sokan élvezhették, mint kitűnő konferansziét, humoristát. A hatvanas években elhagyta hazánkat, ezért opera énekesi karrierje már az Egyesült Államokban bontakozott ki, számtalan koncerten énekelte a legszebb bariton áriákat. Egyik nevezetes alkalmat említem meg. 1973 augusztus első hetében Kaliforniában nemzetközi szimpóziumot tartottak Kodály Zoltán tiszteletére, záróhangversenyén Oláh G. Desy is fellépett és nagy sikert aratott. A szimpóziumra öt világrész 18 nemzete küldte el delegátusait és megfigyelőit Kodály zenéjének és zeneoktatási módszerének a tanulmányozására. A nagyszabású esemény tiszteletbeli elnöke Kodály Zoltánné, elnöke meg Szőnyi Erzsébet a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia igazgatója volt. A küldöttek valamennyien országuk legkitűnőbb zenei szaktekintélyei közül kerültek ki. A zárókoncerten Kodály Háry János operájából a Toborzót és a Bordalt apám énekelte. A Hungarian News fellépéséről a következőket írta: "Oláh Gyárfás Dezső baritonjának bámulatos mélysége és magassága visszhangot kelt a lélek húrjain. Akár hallottuk őt már korábban, akár nem, az az érzésünk, hogy ez a művész nem idegen számunkra; Oláh Gyárfást nem lehet közömbösséggel hallgatni: személyi varázsa, elegáns fellépése, de különösen hangjának szárnyaló nemessége azonnal belopja magát a szívekbe, egy régóta ismert barát melegségével. Előadásában világgá zengi egy művészi lélek visszafojthatatlan bánatát., vidámságát, örömét... Kodály zenéjében a magyar lélek hetvenkedő, ábrándozó, érzésekkel,humorral teli... szelleme ölt formát. Oláh Gyárfás Dezső hangján és előadásában pedig autentikus kifejezést nyer, a nemzetközi hallgatóság számára is érthetővé válik. "The exciting music was most difficult - írja róla többek között Bernice Dunn zenekritikus - and Olah caught the spirit with emotion, his voice pitched deep in his chest, ringing true tones, modulated to utmost delicate nuances..., that placed him firmly in the ranks of top dramatic beritones."  1976 március 15-én a Kodály Akadémia tagjává választották.

 

De irt regényt is. (A 90 éves korában írt regénye most is megrendelhető a http://openlibrary.org/authors/OL3510479A/Desy_G._Olah internet címen.) Egy kötetnyi vers is mutatja sokoldalúságát. S a napokban találtam rá az interneten egy kisfilmre, amiből az is kiderült számomra, hogy színésznek sem volt akármilyen. Aki kételkedik ebben az megnézheti itt: http://kgy.nava.hu/collections/szfe/profeta.html


  
 
2008-ban, 96 éves korában hunyt el az Egyesült Államokban.

Néhány kép apámról, anyámról...

 
 
Egy versemben is megemlékeztem róla 2006-ban: Apám a címe  (a Verseim rovatban, akit érdekel  megtalálja).