Canaletto, eredeti nevén Giovanni Antonio Canall (1697-1768) San Marco című festnénye

A fontos tisztségek választását mindenütt gyanakvás veszi körül. Sokszor kiáltanak csalást. Talán ezért fordítottak olyan sok figyelmet a választások tökéletesítésére. Az alkotmányok aranybetűkkel írt sorai szólnak róla, a demokrácia rajta áll vagy bukik. A világ sok részén élő regulák, melyek a választások tisztaságát kívánták elérni sokszor nagyon eltérnek egymástól. Mindnek van hibája. A hibákat kiküszöbölendő változtatnak rajta. Végül nagyon bonyolult rendszer jöhet létre. Ebben a jegyzetben erre mutatok egy érdekes példát, a velencei köztársaság dózse választásának összefoglalását idézem Mary McCarthy Velence közelről könyvéből (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986.). Érdekes adalék ma amikor a pártok a választás lázában élnek.


"A Nagytanács (mely kezdetben 480, majd 600, végül pedig 1200 nemesből állt) tagjai közül sorshúzás útján 9 főt választottak, ezek kiválasztottak 40 választót, akiknek legalább hétfős szavazati többséget kellett kapniuk. A 40 közül sorshúzással döntötték el, melyik 12 választ meg további huszonötöt hétfős többséggel. S ez a 25 aztán sorsolás útján eldöntötte, melyik 9 választ meg 45 főt legalább hétfős többséggel. Végül ez a 45 sorshúzással kiválasztott 11-et, akik megválasztották azt a 41 főt, akik legalább 25 fős többséggel megválasztották a dózsét... Amikor  hivatalát elfoglalta, le kellett tennie a dózsei esküt, ez az eskü pedig mind hosszabb és hosszabb lett, s nem tartalmazott mást, mint annak felsorolását, amitől a dózsének meg kellett tartóztatnia magát. Nem lehetett a Köztársaság területén kívül birtoka, sem ő, sem fiai nem vehettek feleségül nem velencei személyt a Nagytanács hozzájárulása nélkül... Családjának egyetlen tagja sem tölthetett be politikai tisztséget. Állandóan sarkában volt a hat dózsei tanácsadó Signoriája, a Szenátus, a tizenhét Legfőbb Bölcs, a Tízek Tanácsa és a Három Inkvizítor, akiknek működése egy év után lejárt, s akik a közbiztonságot és a közerkölcsöt ellenőrizték."

Shakespeare Velencei kalmár című darabjában (Vas István fordítása) igy ír a dózséról:

Nem gátolhatja a törvény folyását.
Ha megsérül a teljes jog, melyet
Az idegen itt Velencében élvez,
Megsértheti államunk igaz hírét,
Hiszen a város haszna, üzlete,
Minden a néptől függ.