Jegyzet

Ma örömmel mesélte a feleségem, hogy a villamoson egy fiatal lány át akarta adni a helyét. Ilyen évek óta nem fordult elő vele. Kedves, mosolygós lány volt, az egyik keze be volt kötve, mesélte vidáman. Ahogy hallgattam megjelent előttem a lány alakja, arcvonásait, mosolyát fürkészhettem. Meg van az a tulajdonságom, hogy mindent képszerűen látok magam előtt, néha ez persze csalódást okoz. Elképzelek valakit a hangja után, így vagyok például a rádió külföldi tudósítóival, aztán egyszer valahol mutatnak róla egy felvételt és majdnem feljajdulok, nem ez nem lehet ő! Egészen másképpen néz ki, mint ahogy megteremtettem képzeletemben.

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

Egy kitöltetlen kérdőívet találtam nagybátyám hagyatékában.
Többet mond az ötvenes évek legelejéről, mint sok történelemkönyv, érdemes átnézni.
Minden kommentár nélkül ide másolom a teljes szöveget.

Bővebben: Kérdőiv az ötvenes évekből

Dédapámról, néhai Oláh Mihályról, találtam számomra értékes adatot az 1899-ben nyomtatott Emléksorok az aradi gyásznap félévszázados évfordulójára c. könyv utolsó lapján. "Városliget: parkírozva, a lövész-egylet gondozása alatt, itt tartják a népünnepélyeket. Vendéglőhelyisége és nagy táncterme állandó gyülhelye ARAD város közönségének. Vendéglőse Oláh Mihály, ki jó konyhát és tiszta italokat ad."

Scroll to top