Jegyzet

Az Andalúziai kutya (eredeti címén Un chien andalou) egy 1929-ben bemutatott francia film, melyet Luis Buñuel és Salvador Dalí közösen írt és forgatott. Az első szürrealista filmként tartják számon. A főszerepet Simone Mareuil és Pierre Batcheff játssza

.

"A szorgalmatosság a' Konyha, Házibutotorok, edények, Élésház, Gyermekek, és Cselédek tisztaságából; az eszesség pedig a' beszerzéséből kiméllő  kiadásból, ételben, italban, felkelésben, lefekvésben és a' mindennapi munkák okos felosztásában való szoros rendtartásból, mint valamely tükörből kitetszik. Mellyrenézve, ha valamelly házhoz bementemben ezeket látom, tudom előre, hogy itt a' Gazdaasszony szorgalmatos, és eszes is, és ezen a' házon Isten áldása van."
Magyar házi Gazdaasszony,
N. Nagyváthy János tekintetes nemes Szala vármegye
táblabírója által Pesten, Trattner János Tamás betűivel
s' költségeivel. 1820.

 

Rendfokozat: első lovasszázados.
Előlépett: 1813. július 1.
Elő- és utónév: grófSzéchenyi István.

Bővebben: Egy huszártiszt minősítése

Csatazaj közepette, épp a világháború kellõs közepén alakult meg az Astra-filmgyár. Születése arra az idõre esik, amikor a hazai filmgyárak alapításait, még a szakkörökben is megmosolyogták s amikor ennek dacára, vagy talán épp ezért, komoly, nagy verseny indult meg az ifjú gyárak között. De amíg a legtöbb kezdõ filmgyár az anyagi megerõsödést tartotta szem elõtt és erre irányította fõ törekvését, az Astra már ebben az idõben is az anyagi erõnél többre becsülte a gondos szellemi felkészültséget. Ilyen helyes, mondhatnók, nemes gondolat természetesen inkább csak mûvészlélekbõl, mint egy hideg, számító kereskedelmi fõbõl fakadhatott. Mert az Astra-filmgyár alapítója mûvészember volt. Balogh Béláné, az elhunyt nagynevû Papír Sándor színházigazgató özvegye, aki maga is színpadon mûködött, sõt férje halála után magára vette a színházigazgatás súlyos gondjait, létesítette az Astrát, Balogh Bélával együtt, aki a magyar filmrendezõk között szinte elõször találta meg azt a helyes irányt, amelyen a magyar film eljuthat az itthoni közönség kegyeibe, a külföldön pedig az igazi mûvészetet értékelõ érdeklõdés központjába.

Bővebben: Nagyapám és a némafilm

Ma örömmel mesélte a feleségem, hogy a villamoson egy fiatal lány át akarta adni a helyét. Ilyen évek óta nem fordult elő vele. Kedves, mosolygós lány volt, az egyik keze be volt kötve, mesélte vidáman. Ahogy hallgattam megjelent előttem a lány alakja, arcvonásait, mosolyát fürkészhettem. Meg van az a tulajdonságom, hogy mindent képszerűen látok magam előtt, néha ez persze csalódást okoz. Elképzelek valakit a hangja után, így vagyok például a rádió külföldi tudósítóival, aztán egyszer valahol mutatnak róla egy felvételt és majdnem feljajdulok, nem ez nem lehet ő! Egészen másképpen néz ki, mint ahogy megteremtettem képzeletemben.

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...
Scroll to top