Jegyzet

Az Egyesült Államok alkotmányának kiegészítését, amely kimondta a rabszolgaság eltörlését 1865 végéig az akkori harminchat szövetségi államából huszonhétben ratifikálták, a többiben erre később került sor. Delaware például csak 1901-ben, Kentucky még később 1976-ban léptette életbe a törvényt. Mississippi államban pedig 1995-ben, heves vita után, szavazták csak meg a törvényhozók, de az elfogadásáról elfelejtették értesíteni a szövetségi hatóságokat! Ezt most gyorsan potolták, és  2013 február 7-én végre megjött az értesítés Washingtonból, amelyben közölhették a jó hírt. az állam törvényhozásának a döntését regisztrálták. Vagyis jogilag ezen a napon szűnt meg Mississippi államban a rabszolgaság. Hurrá! Jobb későn, mint soha. (Forrás: http://www.multkor.hu/)

A legtöbb francia dühödt szenvedéllyel igyekszik szellemes lenni, s akik szellemesek akarnak lenni, dühödt szenvedéllyel könyveket írnak. Balga elképzelés: a természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihentetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt. ( Montesquieu: Perzsa levelek, LXVI. levél. Európa Könyvkiadó, Budapest 1980, Fordította: Rónay György.)


Az amerikai nép függetlenségi nyilatkozatának szövege egyszerű, világos és félreérthetetlen. Érdemes belőle idézni néhány pontot, amelyek HAZÁNK MOSTANI HELYZETÉBEN ránk is vonatkoztathatók. A különbség csak az, hogy a Nagybritania helyére az Európai Uniót kell értenünk.

Bővebben: Néhány részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból

 Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása

Rákóczi magas, de nem túlságosan magas férfi volt, telt alkatú, de nem kövér, szerfölött arányos és szép termetű, erős és izmos, arca nemes vonású, tiszteletet parancsoló, ám csöppet sem nyers; vonásai elég kellemesek, jellegük merőben tatáros. Bölcs, szerény, mértéktartó, kevéssé szellemes ember volt, de minden igyekezete a jóra és a józanságra irányult; módfelett udvarias, de kivel-kivel rangja szerint az; mindenkivel fesztelen, ám ugyanakkor, ami ritkaság, igen méltóságteljes is, anélkül hogy a legkevésbé dölyfös lett volna. Ritkán szólt, de ha igen, megélénkítette a társalgást, s azt, amit maga látott volt, kitűnően adta elő, bár soha nem beszélt önmagáról. Rendkívül becsületes, egyenes, igaz lelkű s végtelenül bátor ember volt, szerfölött istenfélő, jámborságát sem nem fitogtatta, sem nem titkolta, s igen egyszerű. Titokban sokat adott a szegényeknek, sok időt töltött imádkozással, s gyorsan felszaporodott háznépe erkölcseit, kiadásait, pénzügyeit pontosan, de szelíden ellenőrizte. Nagyon jó és igen szeretetreméltó ember volt, a mindennapi érintkezésben szerfölött összeférhető...(Saint-Simon herceg: A Napkirály udvarában, fordította: Réz Pál Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.)

 

 

Mozart és Constanze

Mozart Constanze-hoz 1789 május 23-án írt levelének részlete így szólt: „...csütörtökön, 28-án Drezdába megyek, és ott fogok éjszakázni. Június 1-én Prágában fogok aludni és 4-én – 4-én? - az én drága asszonykámnál; szépséges, aranyos kis fészkedet rakd rendbe, takarosan, mert az én fiacskám igazán megérdemli, elég jól viselte magát, és nem kíván semmi egyebet, mint hogy a te szépséges (…) birtokba vehesse. Képzeld, a gazfickó, miközben így írok, egyszer csak az asztalra lopakodik, és kérdőn mutogat, én azonban nem vagyok rest, durván megfricskázom – hanem a legényke még jobban gerjedez, a haszontalan, és szinte nem is lehet már féken tartani...”

Bővebben: Egy Mozart-levél kapcsán
Scroll to top