Kapcsolattartók

Elérhetőségek

Budapest

Interjú

Hova jársz iskolába?

Egy hatosztályos gimnáziumba.

Melyek a kedvenc tantárgyaid?

Mindig kitűnő tanuló voltam. Igyekszem minden tárgyból a legjobb képességeim szerint teljesíteni, de az irodalom, a történelem és a német különösen érdekel. Szeretem ezenkívül a hittant és a rajzot, a kedvencem pedig a lyukasóra. A testnevelés nem az erősségem.

Volt olyan műved, amire közvetlenül hatott az iskola világa?

A meséket és a novellákat legjobb a tanórák unalmas perceiben kigondolni, persze közben a tanárra is odafigyelve. Ha nincs ötletem, nem kell messzire mennem, hogy találjak. A legjobb az osztályból kiindulni. Két éve írtam egy novellát, ami az osztálytársaimnak és az osztálytársaimról szólt. Arról akartam meggyőzni őket, hogy nem érdemes a másikat kiközösíteni. De nem jártam sikerrel.

Hol laksz? Hány testvéred van, szüleid mivel foglalkoznak?

Budapesten, a Józsefvárosban lakom a szüleimmel, és két testvéremmel. Az anyukám angoltanár egy két tannyelvű iskolában, az apukám az Országgyűlési Hivatal munkatársa. Írásaimat legszívesebben elsőként a nagypapámnak mutatom meg, aki szintén ír, csak ő verseket.

Szeretsz olvasni?

Szabadidőmben nagyon sokat szoktam olvasni magyar és külföldi szerzők műveit egyaránt. Kedvenceim közé tartozik Tormay Cécile, Gárdonyi Géza, Ottlik Géza, a külföldiek közül pedig Emily Brontë és Erick Knight. Minden irodalmi művet becsülök, ámde felháborítónak tartom, ha valaki pusztán a pénzért csak az emberek szórakoztatására alkalmas könyveket ad ki. Elkeserítő, hogy a fiatalok a szépirodalom helyett ezeket a ponyvaregényeket olvassák, amiknek az egyszerű történeten kívül semmi mondanivalójuk nincs, nem beszélve arról, hogy esetleg rossz példát mutatnak az olvasónak. De én hű maradok a szépirodalomhoz.

Miért kezdtél el írni?

Az, hogy írni szeretnék, már óvodás koromban megfogalmazódott bennem. Csak akkor még nem ismertem azt a szót, hogy "író", hanem helyette azt mondtam, hogy "könyveket szeretnék költeni". Az első történeteim az óvodában vagy otthon elkezdett játékok folytatásai voltak. Ezeket rajzokban rögzítettem, mert betűt még keveset ismertem. Először másodikos koromban írtam ténylegesen, és rögtön egy regénnyel kezdtem, amivel egy hét alatt végeztem. A kicsi füzetbe akkora betűk kerültek, hogy majdnem az egész lapot befedték. Pedig száz oldal volt! Csalódottan jöttem rá: ahhoz, hogy azt a regényt kiadják, alakítanom kell rajta. Az ötletet azóta sem vetettem el, megírnom azonban még nem sikerült a történetet. Majd egyszer... Két évre rá megjött a kedvem a novellaíráshoz, és két pályázaton is nyertem.

Azt a mesét, amivel a Nagy Mese pályázaton első lettél, milyen alkalomból írtad?

A "Tölgyfa és a hangya" című mesémet az apukám kapta ajándékba. Hogy hogyan találtam ki, magam sem tudom, de ha egyszer életre kelnek a szereplők, akkor azok maguktól írják a történetüket. Ez a mese mindenkinek szól, és remélem, mindenkit meg fog szólítani.

Most is dolgozol valamin?

Most újra nagyobb fába vágom a fejszét, regényt írok. Célom, hogy az emberekkel megszerettessem az irodalmat. Amíg kedvem és időm engedi, az írást folytatni szeretném.

(Az interjút Szemkeő Júlia készítette. )

Kapcsolat űrlap

Scroll to top